A tegnapot kihagytam a tevékenységi körömből, azt hiszem, leginkább azért, mert számmisztikailag nem tetszett, de az is lehet, hogy valójában csak túl álmos voltam ahhoz, hogy este nyolc előtt sikerüljön kávét főznöm, addigra meg már kocsmáztam valahol, és ez lekötötte a figyelmemet. Este jó, este jó, kocsmázni is jó, és hihetetlen érdekes dolgokat vitattunk meg, volt szó a Black Hódról is, és elnosztalgiázván azért felidéztem olyan emlékeket, amik azzal a mély boldogsággal tölthettek el, hogy de hát mi azért tényleg hülyék voltunk.
Egyszer már kíváncsi lennék, hogy a Metal Hammer szerkesztőségében például mit szóltak a zenélő képeslapba rejtett, felfújható gumidinoszauruszhoz, amit hirtelen szeretetrohamból vettünk nekik, mert nem tudni, alighanem arra gondoltunk, hogy egy felfújható gumidinoszaurusznál semmi sem lehet metálabb.
Azóta mondjuk ezt megcáfolta az élet, a szegecses raszta sokkal metálabb, de azzal csak tíz évvel később találkoztam.
Szóval elnosztalgiáztunk volt, és hihetetlen kulcsmondatok hangzottak el, mint például "stábban hülyébb az ember, mint egyedül", és "hozzál már nekem is egyet", a gond az lehetett, hogy a zármondatok viszont távol maradtak, és most hiába van a fejemben egy teljes Elzett készlet (mondjuk olyan Hellraiser elrendezésben), ha nem tudom, mit nyithatnék vele. (Sört csak ajtófélfával tudok.)
Legyen mondjuk ma, hmmm, mondjuk...hallgassunk Dog Eat Dogot, nézzünk Immortalt, és készüljünk fel lelkiekben a holnapi konzerv képregényre. (Lesz egyszer nemkonzerv is, csak ma épp hetedszerre nem sikerült újratelepítenem a szkennert. Hetedszerre. Heted-kibaszott-szerre.) (Este pálinkázni fogunk, bár nem ezért.)
Istenem, miket hallgattunk mi, megáll az ész... Kíváncsi vagyok rá, Dave Neabore hány macskát tart mostanában (legalább kettőt, mert, hogy idézzem: "egy macskának kell egy másik macska, hogy bandázzanak").
Azt nem tudom, Abbathnak voltak-e valaha macskái, de ha igen, akkor biztos fekete-fehérek. És szimmetrikusan foltosak. Esetleg nyakig szegecses bőrben, igazi zordon Csizmás Kandúrok, és sajnos most elképzeltem, milyen lett volna a Shrek, ha orgéstül-mindenestül a skandináv black metal világ forgatta volna le.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése