Hát, hinnye. A kurva élet.
Miután agyat mostam, és a katatón fázist is átvészeltem, szembesültem vele, hogy van másik, azaz van olyan Kulturális Ajánlatunk, ami ugyan mérsékelten humoros, viszont rávilágít, hogy a fontos posztokon már akkor is hülyék ültek. Mindennek hála, a terv nem valósult meg, de komoly veszély volt akkoriban a...
Kulturális Ajánlat
BKV-Rádió
Kulturális ajánlatunk újabb nagyszerű felfedezést kínál: igaz, hogy amiről most szót fogunk ejteni, az a jövő zenéje (avagy inkább rádiója) egyelőre még csak, de ha hihetünk Magyarország egyik vezető gazdasági lapjának, az Áldott Idők beköszönte már nem várat magára sokáig. A BKV saját rádióval örvendezteti meg utasait. Korántsem bizonyos még, hogy ez a kedves gesztusként, teljesen önzetlenül, mindenféle anyagi nyereség kilátása nélkül a köz javára felajánlott adó a Juventus rádióéhoz hasonló magas színvonalú zenét és kultúrát fog terjeszteni, de már az is elég, hogy nemes tervük a testvéri kötelék szoros és szeretetteljes gúzsába gabalyítaná székesfővárosunk lakóit.
Ezen emberbarát elképzelés szerint minden áramszedős és áramszedőtlen, kerekes és kereketlen BKV járművet ellátnának a PánBKV-rádióval, ami a nap huszonnégy órájában szórakoztatná a szórakozni vágyó utasokat zenével, hírekkel, és persze mindenek felett, reklámokkal.
Azért ez rendes tőlük.
Nagy jótétemény a dologban, hogy így azok a vandál fiatalok, akik pl. Cradle of Filth walkmanon való hallgatásával okoznak közbotrányt (itt van mindjárt Dani, ez a zord és tapasztalt öregnénik réme, aki anno így biztosította magának a betevő ülőhelyet), nem tudnák tovább folytatni ocsmány tevékenységüket, mivel a rádió hangereje mellett úgyis lehetetlen lesz majd bármiféle sétálómagnót is rendeltetésszerűen használni. Ahhoz ugyanis, hogy a jó öreg Ikaruszok zúgását túlharsogja az emberiség szolgálatába állított média, olyan hangerőt kell biztosítani, ami vetekedik az E-playben péntek esténként tapasztalható dobhártyaszaggatással, s csak kevéssel múlja alul az odaérkező vendégek autójában hallható kocsiringató vad ütemekét. További pozitívuma a tervnek, hogy új, magasabb szintre emeli az emberi kapcsolatokat, s többé nem kell magunkat azzal gyötörni, hogy ismerőseinkkel meddő témakeresésben és udvariaskodásban feszengjünk: elég lesz csak alábukni a minket gyengéden körülölelő hangóceánban, hogy egy soha nem tapasztalt, közös kaland részesei legyünk. Az sem lebecsülendő evolúciós előny, hogy így fájdalom és erőfeszítés nélkül tájékozottak, naprakészek, korszerűek és fiatalo(sa)k maradunk. Mindig tudni fogjuk, mi a divat, a helyzet és a téma, és hogy hol a legcélszerűbb cipőt és kolbászt venni akciós, árukapcsolásos díszcsomagban, az éjszakai illetve kora reggeli járatokon pedig re¬laxálva megtanulhatjuk az aktuális slágerek szövegét, dallamát, valamint a reklámok frappánsabb szólásait, ezzel biztosítva, hogy minden párré (kúl, mi? Mintha leeveznél egy friss hegyi patakon) középpontja legyünk.
Egyetlen hátulütője a dolognak, hogy így többé nem lehet majd a temetőből és kórházból hazafelé tartó tiszteletreméltó idős hölgyek tanulságos és bölcs szónoklataiból okulni a vesegomba veszélyeiről.
De ajándék lónak ne nézzük a fogát. Még a végén megharap. És akkor mi lesz velünk, itt maradunk BKV-rádió nélkül, kiszolgáltatva a világ bújának-zajának… A megkérdezettek kilencven százalékához hasonlóan hát mi is úgy véljük, minden erőnkkel támogatni kell a magányos zsenik önzetlen, de méltatlanul elnyomott csapatát a közlekedés unalmassága ellen, az egységes Budapestért vívott harcában. Semmiképpen nem lenne szabad hagyni, hogy elbukjanak, sőt, javasoljuk, mit javasoljuk, követeljük!, hogy a tömegközlekedés egyéb formáin is vezessék be ezt a hangos áldást. A büfékocsi nélkül induló vonatokon való utazás egyhangúságát például semmi nem törné meg jobban, mint a célállomás éttermeinek és bevásárlóközpontjainak kimerítően részletes ismertetése, ami után az éhségtől elcsigázott lelkeknek mi más esne jól, mint a legújabb Ámokfutók nóta pedagógiai célokból való hatvanhatszoros ismétlése. (Csak aztán semmi nomen est omen ne süljön ki a dologból…) Egyelőre azonban álmatlanul várjuk, hogy végre felcsendüljön a buszokon-trolikon-villamosokon a rádió, még az ezért kétszeresére emelt viteldíjat is a boldogságtól szűkölve fizetném meg (elvégre mi ez egy Hájlájf — Low Tech — belépőhöz képest, és az még csak nem is praktikus) csak jöjjön már el az a nap, mert, hogy egy jól berelaxált szólással éljek:
Nekünk bizonyíték kell, nem ígéret!Footer
És közben megtudtam, hogy az alien királylányért epedező Kelly azóta szerzetesnek állt, nem mintha le lehetne vezekelni azt az életművet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése