kiskarácsony, nagykarácsony

Legendás hetedik számunk (minden számunk legendás volt, de ez különösen) már a címlapjával angyali magasságokba emelkedett. Ez volt a legrövidebb Hód - igaz, hogy a 2. is csak 28 oldalas volt, de ezúttal akkora szöveghiánnyal szembesültünk, hogy az utolsó pillanatban 5 oldalasra kellett húznunk a képregényt (melyben az Anathema tagjai megmentik a világ helyett a sört - ennek mégis több értelme van, nem?) olyan is lett, például mert kizárólag Vinnyt és Dannyt tudtam rajzolni, a többiek nem voltak sem elég piszék, sem elég királylány-szeműek.


A helykitöltés csúcsa azonban a középső oldalt elfoglaló Barkácsmelléklet volt, kétségkívül, igazi, meghitt karácsonyi jelenet, Készítsd El Otthon Te Is, mi lepődtünk meg legjobban, hogy az egyik olvasónk írt, hogy elkészítette.

Én azért vártam vele úgy 13 évet.

(Ez a két kép valójában nagy méretben is ott lapul a link túlvégén.)

A tervrajzon látszik, hogy a stábban nem volt egyetlen mérnök sem, ellenben a költői apróságokra fogékony lánglelkület igen (a Sör márkája Finom), eleve képtelenség lenne úgy összeállítani, mint a kis szemléltető ábrán, és a kéztartásokat sem mindig sikerült eltalálnom. Kettőből kétszer nem. Persze minden grafikus egyetértene, hogy kezet a legnehezebb rajzolni, szóval így járt volna ezzel Leonardo is, és szívemben sem kétség, sem megbánás tüze nem ég ez ügyben.


A karácsonyfák és a Karácsony házaspár hátoldalát minden egyes újsághoz kézzel kellett megrajzolnunk (az éjjel-nappali fénymásolókban képtelenség lett volna olyan pontosan tologatni a papírt, hogy ne legyen erősen szellemképes), így Karácsonyné például az egyes példányokban a fejszétől a szigonyig mindent tart a háta mögött - én jellemzően kést adtam a kezébe, Cold Seed inkább a sodrófát részesítette előnyben. Mai fejemmel alighanem felsorakoztatnék pár őrjöngő vérnyulat is, vagy piranhát (esetleg Pacmant), de akkor még hittünk a háztartási eszközök szentségében.

Szóval fogtam, és előástam a Példányt, elvittem lefénymásolni, kiszíneztem (a fele filckészletem elveszett), és nekiálltam kivágni.


A szentek legendái szerint valaha volt kézügyességem, de én úgy emlékszem, hogy inkább csak valami mániákus makacsság volt bennem, ami néha eredményre vezetett. Most már az sincs. Vágtam a tenyeremre néhány új sorsvonalat, pár stigmát is feltettem, és aztán már csak össze kellett ragasztani a Jelenetet. Csodálatos látvány lehetett, amint épp egy kisebb könyvespolcot próbálok leválasztani az ujjaimról (egy igazit, Karácsonyéknak ilyen fölösleges dolgokra nem volt igényük).


A végeredmény aztán mindenért kárpótolt, még Trianonért is, különösen, hogy a győzelmi tánc közben csak egy csavarhúzóba léptem bele, a technokolba nem (bár legalább újraragasztottam volna a parkettámat), jut eszembe, Rapid, ami azzal jár, hogy 28-án Warpigs a Szeparéban (és bár a stábból nem én voltam a törzsimádójuk, azért a többiek egész sok koncertre elcipeltek).

Boldog karácsonyt, kevés lángoló fenyőfát, ámde sok sört, ilyenek.

Kulturális Ajánlat - BKV rádió

Először a Kelly Family leghalhatatlanabb istencsapását terveztem felmelegíteni (Fell in Love with an Alien - ír népmesei elemek a kilencvenes évek popzenéjében, mert szakbarbár voltam már akkor is), de aztán egyrészt rájöttem, hogy it's so 97, azaz 2010-ben, a frappáns blogok és fanyar megmondóemberek világában már iskolai dolgozatnak is gyenge, másrészt megnéztem. A szóban forgó művet.

Hát, hinnye. A kurva élet.

Miután agyat mostam, és a katatón fázist is átvészeltem, szembesültem vele, hogy van másik, azaz van olyan Kulturális Ajánlatunk, ami ugyan mérsékelten humoros, viszont rávilágít, hogy a fontos posztokon már akkor is hülyék ültek. Mindennek hála, a terv nem valósult meg, de komoly veszély volt akkoriban a...

Kulturális Ajánlat
BKV-Rádió

Kulturális ajánlatunk újabb nagyszerű felfedezést kínál: igaz, hogy amiről most szót fogunk ejteni, az a jövő zenéje (avagy inkább rádiója) egyelőre még csak, de ha hihetünk Magyarország egyik vezető gazdasági lapjának, az Áldott Idők beköszönte már nem várat magára sokáig. A BKV saját rádióval örvendezteti meg utasait. Korántsem bizonyos még, hogy ez a kedves gesztusként, teljesen önzetlenül, mindenféle anyagi nyereség kilátása nélkül a köz javára felajánlott adó a Juventus rádióéhoz hasonló magas színvonalú zenét és kultúrát fog terjeszteni, de már az is elég, hogy nemes tervük a testvéri kötelék szoros és szeretetteljes gúzsába gabalyítaná székesfővárosunk lakóit.

Ezen emberbarát elképzelés szerint minden áramszedős és áramszedőtlen, kerekes és kereketlen BKV járművet ellátnának a PánBKV-rádióval, ami a nap huszonnégy órájában szórakoztatná a szórakozni vágyó utasokat zenével, hírekkel, és persze mindenek felett, reklámokkal.

Azért ez rendes tőlük.

Nagy jótétemény a dologban, hogy így azok a vandál fiatalok, akik pl. Cradle of Filth walkmanon való hallgatásával okoznak közbotrányt (itt van mindjárt Dani, ez a zord és tapasztalt öregnénik réme, aki anno így biztosította magának a betevő ülőhelyet), nem tudnák tovább folytatni ocsmány tevékenységüket, mivel a rádió hangereje mellett úgyis lehetetlen lesz majd bármiféle sétálómagnót is rendeltetésszerűen használni. Ahhoz ugyanis, hogy a jó öreg Ikaruszok zúgását túlharsogja az emberiség szolgálatába állított média, olyan hangerőt kell biztosítani, ami vetekedik az E-playben péntek esténként tapasztalható dobhártyaszaggatással, s csak kevéssel múlja alul az odaérkező vendégek autójában hallható kocsiringató vad ütemekét. További pozitívuma a tervnek, hogy új, magasabb szintre emeli az emberi kapcsolatokat, s többé nem kell magunkat azzal gyötörni, hogy ismerőseinkkel meddő témakeresésben és udvariaskodásban feszengjünk: elég lesz csak alábukni a minket gyengéden körülölelő hangóceánban, hogy egy soha nem tapasztalt, közös kaland részesei legyünk. Az sem lebecsülendő evolúciós előny, hogy így fájdalom és erőfeszítés nélkül tájékozottak, naprakészek, korszerűek és fiatalo(sa)k maradunk. Mindig tudni fogjuk, mi a divat, a helyzet és a téma, és hogy hol a legcélszerűbb cipőt és kolbászt venni akciós, árukapcsolásos díszcsomagban, az éjszakai illetve kora reggeli járatokon pedig re¬laxálva megtanulhatjuk az aktuális slágerek szövegét, dallamát, valamint a reklámok frappánsabb szólásait, ezzel biztosítva, hogy minden párré (kúl, mi? Mintha leeveznél egy friss hegyi patakon) középpontja legyünk.

Egyetlen hátulütője a dolognak, hogy így többé nem lehet majd a temetőből és kórházból hazafelé tartó tiszteletreméltó idős hölgyek tanulságos és bölcs szónoklataiból okulni a vesegomba veszélyeiről.

De ajándék lónak ne nézzük a fogát. Még a végén megharap. És akkor mi lesz velünk, itt maradunk BKV-rádió nélkül, kiszolgáltatva a világ bújának-zajának… A megkérdezettek kilencven százalékához hasonlóan hát mi is úgy véljük, minden erőnkkel támogatni kell a magányos zsenik önzetlen, de méltatlanul elnyomott csapatát a közlekedés unalmassága ellen, az egységes Budapestért vívott harcában. Semmiképpen nem lenne szabad hagyni, hogy elbukjanak, sőt, javasoljuk, mit javasoljuk, követeljük!, hogy a tömegközlekedés egyéb formáin is vezessék be ezt a hangos áldást. A büfékocsi nélkül induló vonatokon való utazás egyhangúságát például semmi nem törné meg jobban, mint a célállomás éttermeinek és bevásárlóközpontjainak kimerítően részletes ismertetése, ami után az éhségtől elcsigázott lelkeknek mi más esne jól, mint a legújabb Ámokfutók nóta pedagógiai célokból való hatvanhatszoros ismétlése. (Csak aztán semmi nomen est omen ne süljön ki a dologból…) Egyelőre azonban álmatlanul várjuk, hogy végre felcsendüljön a buszokon-trolikon-villamosokon a rádió, még az ezért kétszeresére emelt viteldíjat is a boldogságtól szűkölve fizetném meg (elvégre mi ez egy Hájlájf — Low Tech — belépőhöz képest, és az még csak nem is praktikus) csak jöjjön már el az a nap, mert, hogy egy jól berelaxált szólással éljek:

Nekünk bizonyíték kell, nem ígéret!

Footer

És közben megtudtam, hogy az alien királylányért epedező Kelly azóta szerzetesnek állt, nem mintha le lehetne vezekelni azt az életművet.

Filctollal rajzolt magának új pupillát

Sajnos nem értem rá semmire, nagyon fontos sarokban gótulásaim voltak, egyszer még éjszín könnyeket is sírtam, miután majdnem kiszúrtam a szemem egy fekete filccel. Mondanám, hogy Hódokat rajzoltam, de valójában nem, valójában dolgokat öltem tollal. Ez azért méltó kifogás.

Koncepciót is akartam kitalálni, ehelyett karácsonyfadíszeket kaptam postán. Igazán nem lehetek telhetetlen.

Még a télen jön a Sisters of Mercy is.

pirospozsgás alkoholista egy zsák hírrel

Black Hód saját Mikulása nyilván átaludt egy teljes napot, de az is lehet, hogy csak lusta volt dolgozni (pillanatnyilag én vagyok Black Hód saját Mikulása, és nem emlékszem a részletekre), de idén december hatodika olyan vidám híreket dobált jobbra és balra, mint.

Állítólag január 28-án Budapesten jár a Fields of the Nephilim (van link, de most épp már nem él).

Júniusban pedig esetleg jön a Primordial, ők azon igen kevés együttes közé tartoznak, akik az elmúlt 13 év során kerültek a kedvenceim közé (fontos még megemlítenem a Clutch és Verdi nevét, eltekintve attól, hogy Verdi nem együttes, és nem lehet rá jól pogózni) (A Primordial kapcsán pedig érdemes megjegyeznem, hogy meg sem hallgattam volna őket, ha egyszer nem rúgok be Dublinban nagyon. Bár Dublinban máshogy nem is érdemes).