Halloween

Éles szemű megfigyelők esetleg felfedezhették, hogy ma jelentős nap van, nem is véletlenül választottam épp ezt: népszerű hagyományok szerint most kezdődik az év sötét fele, ilyenkor kelhetnek ki sírjukból a holtak, bújhatnak elő sötét rejtekükből a démonok - egyértelmű hát, hogy Black Hód sem térhet vissza máskor!

Persze dehogynem, visszatérhetett volna bármikor máskor, de azért még egy rágcsálónak is lehet stílusa.

Halloween - azaz mifelénk Mindenszentek előestéje - ifjúkorában Samhain néven decens kelta ünnep volt, és mint ilyen, leginkább a berúgásról szólt. Ezúttal az volt rá a magyarázat, hogy az ilyenkor elszabaduló sötét erőket egyetlen egy dolog riasztja el: a fény és a vidámság, és hát mikor vidám az ember, hogy hajnalig fenn kell maradnia őrizni a fényforrást, hát mikor, hát ha iszik, nyilván. Nagy fanyalogva be is nyomtak mindent, ami a kezük ügyébe akadt, és a földhöz ragadt, világi logikától ily módon elszakadva rögtön meg is látták a kertek alatt tébláboló természetfölöttit. Démonok, kísértetek - és egy sötét csuklyás, éjfekete Hód.

Minden Metszőfogak Legpompásabbjának Ura az alábbi himnuszt választotta a ringbe való visszatéréséhez:

Egyrészt mert, hogy saját szavaival éljek, "szépségem és erőm Glenn Danzigével vetekszik" (véletlenül sem illik hozzátenni, hogy testmagassága is), másrészt mert a kézenfekvő lehetőségek közül ebben nem sikoltoztak olyan frekvencián, hogy összekócolódott tőle a szakálla is.

Harmadrészt pedig mert Glenn Danzig laza.