Az egész a konyhaablakban kezdődött, ahol épp egy bögre kávéval a kezemben gyűlöltem a munkám, és teljességgel értelmezhetetlen mód erről egy Black Hód kesztyű jutott az eszembe, néha komolyan érdekelne, mi van a fejemben (a rendetlenségen kívül, aminek még a lakásban uralkodó káosz is csak gyermeki és üde leképzése lehet). Ezen felbátorodva rögtön el is kezdtem vigyorogni, majd elmentem alapanyagot venni a gaz tervhez, a bolt persze zárva volt, így a skót esőben ténfergő római ex-légionáriusokat néztem helyette. Aztán valamelyik másik nap mégis szert tettem fekete filcre és fehér dekorgumira. És valami fehér festékre is, ami ugyan nem volt benne az eredeti tervben, de határozottan jobbnak ígérkezett, mint hogy én pl. hímezzek (pedig az szép lett volna, illetve izé, inkább csúnya), hámozni sem szeretek, nem hogy.
Komoly ember vagyok, tervet is készítettem az izé, a tervemhez. Igazából fölösleges is volt, meg mint később kiderült, végtelenül sok ponton hibás. De legalább közben eszembe jutott, hogy mi az a szám, ami három hete jár a fejemben, és csak annyit tudok róla, hogy nem H-Blockx.
Hozzávalók egérrel (az is rágcsáló). A fekete cérna természetesen 5 centi után elfogyott, így világoskékkel folytattam - csodálatosan kiemeli öltéseim szabályosságát.
A kesztyű három lapból áll, a két hátsóból helyes kis zsebet lehet varrni, mit tudom én, lehet benne tartani valamit.
A tapasztaltabbak nyilván már az alaprajznál látták, hogy még sosem szabtam kesztyűt, és elfelejtettem, hogy a csuklóm nem lapos, hanem. Nem is éri át ez a vacak.
A kész műremek tenyere egy darab zuhanóvillázó Hódot ábrázol.
Ökölbe szorítva zord totemállatunk igazi arca mutatkozik meg.
Hátulról pedig simán csak el van szabva (és tényleg. Nem finomkodom).
Azt hiszem, a Tökéletes Villázókesztyűt csak egy következő darabbal alkothatnám meg, de legalább tanultam a hibáimból, például ha ezentúl a napi békés világgyűlölés közben ötleteim támadnak, inkább kivárom, amíg elmúlnak.
